Elkészült a komód!

Szegény rozzant komódunkat még anyuéktól kunyeráltam el a költözéskor, aztán meg a teraszon és a garázsban várt arra, hogy egy hozzáértő kéz újjávarázsolja.
Megtörtént és szerintem szebb lett mint új korában! Kérdés, hogy hová kerül majd véglegesen, mert a gyerekek imádják rángatni és nyitogatni. Ilyen volt szegény:

aztán meg ilyen lett:

Ízelítő

Mint azt ahogy az előző posztomban is jeleztem, a 8-10 órás munka, a két gyerek, a háztartás ÉS a blogírás egymást kizáró tényezők.:D
De gyorsan azért teszek fel pár képet - kettőt - a megújult étkezőszékeinkről - kaptak egy jó kis székhuzatot, mert a bőrt már nem szerettem, illetve a vadiúj kukánkról. Az olasz műanyagipar kék remekét hamarosan aukcióra bocsátom, mert már az én szememet is zavarja, nem beszélve arról, hogy a fél étkezőt elfoglalja. Érdekel valakit? :)
folyt köv.

Mennyire lúzerség már?!

Elfelejteni a jelszavunkat és képtelen lenni a belépésre hónapokig... Na persze nem ültem minden áldott nap a gép előtt siránkozva, de akkor is... Családom és barátaim persze gondoskodtak a nyár mozgalmasságáról, sőt, új szerelmem (Nikon d5000 mielőtt még bárki rosszra gondolna:D) is eléggé lefoglal mostanában. Ja, jövő héttől pedig ismét munka-munka-munka 8 órában, ismét távközlés, jogászi szakvizsgám pedig tolódik és tolódik és tolódik. To infinity and beyond - ahogy gyerekeim mondanának, ha angolul néznének a Toy Storyt.

Ez tényleg egy kicsi ház:)

Egyik kedvenc blogom ( http://akicsihaz.blogspot.com/ ) címét plagizálva leírom kerti kisházunk történetét. Fiaim már régóta nyüstöltek egy játszóházért, ezidáig sikertelenül, mivel a felhozatal a giccses-gagyi műanyag vackokból és a méregdrága, de tényleg szép fa kisházakból áll. A bökkenő az, hogy eddig minden játékukkal kb. egy napig játszottak, így nem szerettem volna vagyonokat költeni egy újabb porosodó helyfogóra, de azért nekem is tetszett a kertben egy helyes kis házikó ötlete. Aztán egyszercsak megláttam a tökéletes darabot az egyik barkácsáruház akciós katalógusában - bevallom, lázasan olvasgatom az ilyen barkácsolós-csináld magad magazinokat - szóval megláttam a tökéletes darabot, ráadásul marha olcsón. Egy napig lehetett kapni mindössze, az információnál a lelkemre kötötték, hogy menjek nyitásra, mert el fogják vinni pár perc alatt. Így is lett. Én voltam a második a sorban, némi közelharc és segítségkérés - rohadt nehéz volt - után már ott toltam a billegő, irdatlan nagy pakkot kifelé. Utánam még kábé százan jöttek hasonló csomaggal. A parkolóban megkértem egy férfiembert, hogy dobja már be a kocsiba, aki lelkesen segített, pedig ő is épp egy házikóért rohant. Utólag is köszönöm!
Hazaérve egy telefon az asztalosnak, aki 20 perc alatt összerakta. Nagyon jól nézett ki, de a színe! Valóságos merénylet a jóízlés ellen... (Ja, azt el is feledem, hogy az eladó még meg is kérdezett: "Kisasszony, ez libazöld! Biztos kéri?!":D )

Szóval elszaladtam gyorsan némi gyermekbarát festékért és míg a kisebbik fiam az igazak álmát aludta, fogtam magam és lefestettem. Ilyen volt a procedúra közben.

Aztán meg ilyen lett. Szerintem egész jól néz ki. És még játszanak is benne!

A végleges helyretétel a festés színhelyéről a gyepre egy szombati reggelen történt, ötkor fújtak ébresztőt a gyerekek és ha már így jártam, gyorsan a teraszt is rendberaktam, szegény növények három hónapja vártak a pillanatra, hogy bekerüljenek a kaspókba. Éljen az insomnia.

Ma született a kicsi fiam

Drága kisebbik kisfiam ma lett két esztendős! Sok boldogságot és minden jót kívánok neki. Két éve ilyenkor korántsem voltam ennyire derűs:D Meg szerintem ő sem.
http://velvet.hu/poronty/2009/03/29/centikre_a_celszalagtol_kitolas_helyett_csaszar/
Ezt hallgattam közben, némileg enyhítette a szenvedést.
http://www.youtube.com/watch?v=Qoyz62lbgOs&feature=PlayList&p=009B556E864A7E95&playnext_from=PL&playnext=1&index=14
De aztán megszületett és azóta is boldogan éldegélünk. Néha még puszikat is kapok tőle. Mondjuk hisztit azért többet.

Vigyázat, addiktív! Barnaság mindenáron

Nyár van, nekem meg fehér bőröm, de valahogy a porcelánszín sehogy sem áll úgy, mint Zsédának vagy Gwyneth Paltrow-nak. A több évtizedes napozás-szolizás eredményeivel inkább nem szeretnék szembenézni a korai negyvenes éveimben - bár a non-invazív lézeres beavatkozások csodákra képesek, én ezek árát inkább költöm majdan egy nyaralásra. Ugyanakkor azért szívesen felveszek egy kivágott ruhát. Szóval marad az önbarnító. Meg a csíkok-foltok, narancssárga ujjak. Egyetlen termék vált be - valamennyire - az Estée Lauder, mivel ez színezett, így nagyjából látod, hogy hol kented be magad, ergo nem leszel foltos. A kezed meg azonnal sikáld le nagyon alaposan, hacsak nem akarod, hogy még napokkal később is furcsán nézzenek rád a zöldségesnél. Nagyon-nagyon hülyén tud kinézni egy narancssárga tenyér, tapasztalatból mondom. Aztán úgy öt éve kezdett beszivárogni a külföldi pletykalapokba - erről a szenvedélyemről mélyen hallgatok - a fake tan néven futó, szórópisztolyos barnítás. Hogy én mennyire irigykedtem! Szépülnek, barnulnak és még a bőrüket sem viszik a vásárra! És egyszercsak itthon is lett egy ilyen barnító csodakabin, szaladtam is kipróbálni. Bár ne tettem volna! Addig nem is tudtam, hogy klausztrofóbiás vagyok, de ott aztán szembesültem azzal, hogy a bezártság, a sötét, az erős hangok ÉS az, hogy nem kapok levegőt - nos, az még nekem is sok. Az eredmény úgyszintén. A hátam ugyan szép barna lett - emlékeztek Rossra a Jóbarátokból?:D -, de ezt elég kevésszer szoktam mutogatni. Az arcomat, karomat, lábamat annál inkább, viszont ezen testrészeim teljesen kaotikusan néztek ki. Felhagytam a próbálkozással.
Aztán ráleltem az igazira! Szórópisztolyos, nincsenek foltok, nincs ronda csíkosodás, nincs UV, csak barna szín! Kicsit macerás ugyan, hogy előtte hidratálni és radírozni, utána meg no víz és no fehér ruha. De az eredmény önmagért beszél. Egyszerűen imádom. Egy hétig végre olyan ruhákat hordhatok, amilyeneket csak akarok. Aztán meg kérek egy új időpontot és kezdődik minden elölről.

Inspiráló fiúszobák

Nézzétek el nekem, de én csak és kizárólag FIÚszobákat nézek a neten, csak és kizárólag fiús enteriőrökben, fiús játékokban, fiús mentalitásban, markolókban, vonatokban, építkezésben, járművekben, hajókban, targoncákban, tűzoltókban gondolkodom. Vajh' miért? :D
Ha lányom lenne - lesz is, remélem;) - szóval, ha lányom lenne, olyan egyszerű lenne az egész: szizálszőnyeg natúr színben, csíkos fal - nem hinném, hogy rózsaszín, de még akár az is belefér, meg egy kis ónémetes-barokkos-lajosos glamúr. NA DE EGY - bocs, KÉT - FIÚNAK??? Legyen Thomas és Verda a falon, legyen városos játszószőnyeg autópályával faltól-falig - brrr - legyen narancssárga fal, sötétkék bordűr és natúr fenyő? Nemnemnem és nem. Nagy a felelősségem gyermekeim későbbi vizuális fejlődése tekintetében, szóval ezen kliséket most törlöm is a fejemből. (Bár másokéból is lehetne...)
Mivel a szülők nagyrésze a gyerekszobákat a saját ízlése szerint rendezi be - statisztika van erről, bocsi - szóval nem tudom megtagadni glamúrimádó önmagamat, de azért kicsit visszafogottan fogok tombolni. Ízelítőként az alábbiak.

Összegzés - a rostán fentmaradt: natúrszőnyeg - a szizál mégsem jó, mert borzasztóan kemény és roppant kellemetlen rajta ülni, állni, feküdni, bármit is csinálni, csíkok az egyik falra, fogalmam sincs, milyen színből, de mondtam már, hogy csíkmániás vagyok, ez lesz a következő posztom, szóval csíkok, a többi fal egyszínű, egy kis romantika, persze férfiasan. Fonott vesszőkosarak. Semmi Disney. Szerintetek?

Szerzemény

Ismét új szerzeménnyel bővült a háztartásunk!
Az úgy volt, hogy már régóta szemezek a neten egy-egy szép Singer varrógéppel, pont olyannal, mint amilyen a nagymamámé volt. Aztán egyszercsak felhívott a nagynéném, hogy a családban gazdátlanná vált egy régi varrógép és hogy kellene-e? Már pattantam is az autóba és hazahoztam. Dögnehéz volt, szerencsére unokatesóm jó erőben van - puszi neki a cipekedésért!

A varrógép gyönyörű, kb. 100 éves, de hibátlanul működik és egyelőre a teraszon várja, hogy elhelyezzük a végleges lakhelyére.

A fotót direkt nem szerkesztgettem, zéró mesterséges beállítás, így legalább képet kaptok otthonunk meglehetősen kaotikus külsejéről. De nem lesz ez mindig így;)

Megvalósult álom

Végre, végre, végre! Ráleltem a tökéletes süteménybúrára, igaz, ennek is története van, mint minden egyéb tárgynak a lakásunkban.


Egy csendes májusi napon kimentünk az Ecserire a barátnőimmel, csak úgy szimplán nézelődni és hát nem belebotlok egy tökéletes süteménykínálóba?! Ráadásul röhelyesen olcsón. A búra a Butlersből való, kicsit kacifántos utat járt be mire megérkezett hajlékunkba az Örs vezér téri üzletből a MOM Parkbéli üzleten át... Nem ragozom, háromszor mentem érte, aztán negyesszerre sikerült is megkaparintanom.

A só(vagy cukor vagy cukorka vagy lisz?)-tartó pedig a neten sokat emlegett váci régiségboltból származik. Erről még biztosan fogok írni! A gyümölcstányér pedig családi örökség. Tökéletes a kompozíció, nemigaz? ;)

Bemutatkozás

Ezzel kellett volna kezdenem, de annyira rákattantam a mérleg-keresésre, hogy erről szimplán elfeledkeztem. Szóval magamról egyelőre annyit, hogy CDO-ban szenvedek (Chronic Design Obsession:), tulajdonképpen már a gyerekkorom óta, mikor is az összes létező Lakáskultúra magazint töviről-hegyire ismertem, imádtam a fehér falat és barnára pácolt bútorokat, ablakokat, fejben pedig állandóan a jövendő minilakásomat terveztem. (Akkoriban volt egy ilyen rovat a Lakáskultúrában, imádtam! Dexion-Salgo polc és sárga-fehér csíkos függöny rulez!) Aztán teltek az évek, bejártam a nagyvilág egy részét, szüleimmel körbeutaztuk Észak-Amerikát egy minibusszal, kár, hogy ebből mindössze a fagyit és a medencés moteleket értékeltem, voltam Taljánhonban cseregyerek, jártam egyetemre a tulipánok-szélmalmok földjén és a fenti kép némileg finomodott, most inkább ilyenek jönnek be:







Azon vagyok, hogy egyszer a mi lakásunk is valami hasonló képet mutasson. Az út hosszú lesz és rögös, de eltökélt vagyok és minden bíztatásnak, sőt, kritikának is örülök.:)

Olasz meló - hol találok ilyen mérleget?

Szerelem volt második látásra, mikor először szembejött velem egy magyar lakberendezési lap hasábjain, még semmit sem éreztem. Hanem azután! Beleszerettem. Persze sehol sem lehet kapni.
Minden megoldás érdekel!

(Méghogy "született"?! "Desperate"! ;) )