Magamról

Kétfiús anyuka, ex-közgazdász, leendő ügyvéd, hobbilakberendező, hobbilakberendező, hobbilakberendező, aki kezébe vette az irányítást és dacolva mindennel és mindenkivel, egy igazi nagyvilági, de hagyományörző, eklektikus, euro-anglochic lakást fog összerakni a meglehetősen szűk költségvetésből...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ház. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ház. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. július 5., hétfő

Ez tényleg egy kicsi ház:)

Egyik kedvenc blogom ( http://akicsihaz.blogspot.com/ ) címét plagizálva leírom kerti kisházunk történetét. Fiaim már régóta nyüstöltek egy játszóházért, ezidáig sikertelenül, mivel a felhozatal a giccses-gagyi műanyag vackokból és a méregdrága, de tényleg szép fa kisházakból áll. A bökkenő az, hogy eddig minden játékukkal kb. egy napig játszottak, így nem szerettem volna vagyonokat költeni egy újabb porosodó helyfogóra, de azért nekem is tetszett a kertben egy helyes kis házikó ötlete. Aztán egyszercsak megláttam a tökéletes darabot az egyik barkácsáruház akciós katalógusában - bevallom, lázasan olvasgatom az ilyen barkácsolós-csináld magad magazinokat - szóval megláttam a tökéletes darabot, ráadásul marha olcsón. Egy napig lehetett kapni mindössze, az információnál a lelkemre kötötték, hogy menjek nyitásra, mert el fogják vinni pár perc alatt. Így is lett. Én voltam a második a sorban, némi közelharc és segítségkérés - rohadt nehéz volt - után már ott toltam a billegő, irdatlan nagy pakkot kifelé. Utánam még kábé százan jöttek hasonló csomaggal. A parkolóban megkértem egy férfiembert, hogy dobja már be a kocsiba, aki lelkesen segített, pedig ő is épp egy házikóért rohant. Utólag is köszönöm!
Hazaérve egy telefon az asztalosnak, aki 20 perc alatt összerakta. Nagyon jól nézett ki, de a színe! Valóságos merénylet a jóízlés ellen... (Ja, azt el is feledem, hogy az eladó még meg is kérdezett: "Kisasszony, ez libazöld! Biztos kéri?!":D )
Szóval elszaladtam gyorsan némi gyermekbarát festékért és míg a kisebbik fiam az igazak álmát aludta, fogtam magam és lefestettem. Ilyen volt a procedúra közben.
Aztán meg ilyen lett. Szerintem egész jól néz ki. És még játszanak is benne!
A végleges helyretétel a festés színhelyéről a gyepre egy szombati reggelen történt, ötkor fújtak ébresztőt a gyerekek és ha már így jártam, gyorsan a teraszt is rendberaktam, szegény növények három hónapja vártak a pillanatra, hogy bekerüljenek a kaspókba. Éljen az insomnia.

2010. június 24., csütörtök

Inspiráló fiúszobák





Nézzétek el nekem, de én csak és kizárólag FIÚszobákat nézek a neten, csak és kizárólag fiús enteriőrökben, fiús játékokban, fiús mentalitásban, markolókban, vonatokban, építkezésben, járművekben, hajókban, targoncákban, tűzoltókban gondolkodom. Vajh' miért? :D
Ha lányom lenne - lesz is, remélem;) - szóval, ha lányom lenne, olyan egyszerű lenne az egész: szizálszőnyeg natúr színben, csíkos fal - nem hinném, hogy rózsaszín, de még akár az is belefér, meg egy kis ónémetes-barokkos-lajosos glamúr. NA DE EGY - bocs, KÉT - FIÚNAK??? Legyen Thomas és Verda a falon, legyen városos játszószőnyeg autópályával faltól-falig - brrr - legyen narancssárga fal, sötétkék bordűr és natúr fenyő? Nemnemnem és nem. Nagy a felelősségem gyermekeim későbbi vizuális fejlődése tekintetében, szóval ezen kliséket most törlöm is a fejemből. (Bár másokéból is lehetne...)
Mivel a szülők nagyrésze a gyerekszobákat a saját ízlése szerint rendezi be - statisztika van erről, bocsi - szóval nem tudom megtagadni glamúrimádó önmagamat, de azért kicsit visszafogottan fogok tombolni. Ízelítőként az alábbiak.















Összegzés - a rostán fentmaradt: natúrszőnyeg - a szizál mégsem jó, mert borzasztóan kemény és roppant kellemetlen rajta ülni, állni, feküdni, bármit is csinálni, csíkok az egyik falra, fogalmam sincs, milyen színből, de mondtam már, hogy csíkmániás vagyok, ez lesz a következő posztom, szóval csíkok, a többi fal egyszínű, egy kis romantika, persze férfiasan. Fonott vesszőkosarak. Semmi Disney. Szerintetek?

2010. június 19., szombat

Szerzemény

Ismét új szerzeménnyel bővült a háztartásunk!
Az úgy volt, hogy már régóta szemezek a neten egy-egy szép Singer varrógéppel, pont olyannal, mint amilyen a nagymamámé volt. Aztán egyszercsak felhívott a nagynéném, hogy a családban gazdátlanná vált egy régi varrógép és hogy kellene-e? Már pattantam is az autóba és hazahoztam. Dögnehéz volt, szerencsére unokatesóm jó erőben van - puszi neki a cipekedésért!

A varrógép gyönyörű, kb. 100 éves, de hibátlanul működik és egyelőre a teraszon várja, hogy elhelyezzük a végleges lakhelyére.

A fotót direkt nem szerkesztgettem, zéró mesterséges beállítás, így legalább képet kaptok otthonunk meglehetősen kaotikus külsejéről. De nem lesz ez mindig így;)