Hazaérve egy telefon az asztalosnak, aki 20 perc alatt összerakta. Nagyon jól nézett ki, de a színe! Valóságos merénylet a jóízlés ellen... (Ja, azt el is feledem, hogy az eladó még meg is kérdezett: "Kisasszony, ez libazöld! Biztos kéri?!":D )
Szóval elszaladtam gyorsan némi gyermekbarát festékért és míg a kisebbik fiam az igazak álmát aludta, fogtam magam és lefestettem. Ilyen volt a procedúra közben.
Aztán meg ilyen lett. Szerintem egész jól néz ki. És még játszanak is benne!
A végleges helyretétel a festés színhelyéről a gyepre egy szombati reggelen történt, ötkor fújtak ébresztőt a gyerekek és ha már így jártam, gyorsan a teraszt is rendberaktam, szegény növények három hónapja vártak a pillanatra, hogy bekerüljenek a kaspókba. Éljen az insomnia.








