Magamról

Kétfiús anyuka, ex-közgazdász, leendő ügyvéd, hobbilakberendező, hobbilakberendező, hobbilakberendező, aki kezébe vette az irányítást és dacolva mindennel és mindenkivel, egy igazi nagyvilági, de hagyományörző, eklektikus, euro-anglochic lakást fog összerakni a meglehetősen szűk költségvetésből...

2010. június 24., csütörtök

Ma született a kicsi fiam

Drága kisebbik kisfiam ma lett két esztendős! Sok boldogságot és minden jót kívánok neki. Két éve ilyenkor korántsem voltam ennyire derűs:D Meg szerintem ő sem.
http://velvet.hu/poronty/2009/03/29/centikre_a_celszalagtol_kitolas_helyett_csaszar/
Ezt hallgattam közben, némileg enyhítette a szenvedést.
http://www.youtube.com/watch?v=Qoyz62lbgOs&feature=PlayList&p=009B556E864A7E95&playnext_from=PL&playnext=1&index=14
De aztán megszületett és azóta is boldogan éldegélünk. Néha még puszikat is kapok tőle. Mondjuk hisztit azért többet.

Vigyázat, addiktív! Barnaság mindenáron

Nyár van, nekem meg fehér bőröm, de valahogy a porcelánszín sehogy sem áll úgy, mint Zsédának vagy Gwyneth Paltrow-nak. A több évtizedes napozás-szolizás eredményeivel inkább nem szeretnék szembenézni a korai negyvenes éveimben - bár a non-invazív lézeres beavatkozások csodákra képesek, én ezek árát inkább költöm majdan egy nyaralásra. Ugyanakkor azért szívesen felveszek egy kivágott ruhát. Szóval marad az önbarnító. Meg a csíkok-foltok, narancssárga ujjak. Egyetlen termék vált be - valamennyire - az Estée Lauder, mivel ez színezett, így nagyjából látod, hogy hol kented be magad, ergo nem leszel foltos. A kezed meg azonnal sikáld le nagyon alaposan, hacsak nem akarod, hogy még napokkal később is furcsán nézzenek rád a zöldségesnél. Nagyon-nagyon hülyén tud kinézni egy narancssárga tenyér, tapasztalatból mondom. Aztán úgy öt éve kezdett beszivárogni a külföldi pletykalapokba - erről a szenvedélyemről mélyen hallgatok - a fake tan néven futó, szórópisztolyos barnítás. Hogy én mennyire irigykedtem! Szépülnek, barnulnak és még a bőrüket sem viszik a vásárra! És egyszercsak itthon is lett egy ilyen barnító csodakabin, szaladtam is kipróbálni. Bár ne tettem volna! Addig nem is tudtam, hogy klausztrofóbiás vagyok, de ott aztán szembesültem azzal, hogy a bezártság, a sötét, az erős hangok ÉS az, hogy nem kapok levegőt - nos, az még nekem is sok. Az eredmény úgyszintén. A hátam ugyan szép barna lett - emlékeztek Rossra a Jóbarátokból?:D -, de ezt elég kevésszer szoktam mutogatni. Az arcomat, karomat, lábamat annál inkább, viszont ezen testrészeim teljesen kaotikusan néztek ki. Felhagytam a próbálkozással.
Aztán ráleltem az igazira! Szórópisztolyos, nincsenek foltok, nincs ronda csíkosodás, nincs UV, csak barna szín! Kicsit macerás ugyan, hogy előtte hidratálni és radírozni, utána meg no víz és no fehér ruha. De az eredmény önmagért beszél. Egyszerűen imádom. Egy hétig végre olyan ruhákat hordhatok, amilyeneket csak akarok. Aztán meg kérek egy új időpontot és kezdődik minden elölről.

Inspiráló fiúszobák





Nézzétek el nekem, de én csak és kizárólag FIÚszobákat nézek a neten, csak és kizárólag fiús enteriőrökben, fiús játékokban, fiús mentalitásban, markolókban, vonatokban, építkezésben, járművekben, hajókban, targoncákban, tűzoltókban gondolkodom. Vajh' miért? :D
Ha lányom lenne - lesz is, remélem;) - szóval, ha lányom lenne, olyan egyszerű lenne az egész: szizálszőnyeg natúr színben, csíkos fal - nem hinném, hogy rózsaszín, de még akár az is belefér, meg egy kis ónémetes-barokkos-lajosos glamúr. NA DE EGY - bocs, KÉT - FIÚNAK??? Legyen Thomas és Verda a falon, legyen városos játszószőnyeg autópályával faltól-falig - brrr - legyen narancssárga fal, sötétkék bordűr és natúr fenyő? Nemnemnem és nem. Nagy a felelősségem gyermekeim későbbi vizuális fejlődése tekintetében, szóval ezen kliséket most törlöm is a fejemből. (Bár másokéból is lehetne...)
Mivel a szülők nagyrésze a gyerekszobákat a saját ízlése szerint rendezi be - statisztika van erről, bocsi - szóval nem tudom megtagadni glamúrimádó önmagamat, de azért kicsit visszafogottan fogok tombolni. Ízelítőként az alábbiak.















Összegzés - a rostán fentmaradt: natúrszőnyeg - a szizál mégsem jó, mert borzasztóan kemény és roppant kellemetlen rajta ülni, állni, feküdni, bármit is csinálni, csíkok az egyik falra, fogalmam sincs, milyen színből, de mondtam már, hogy csíkmániás vagyok, ez lesz a következő posztom, szóval csíkok, a többi fal egyszínű, egy kis romantika, persze férfiasan. Fonott vesszőkosarak. Semmi Disney. Szerintetek?