Egyik kedvenc blogom (
http://akicsihaz.blogspot.com/ ) címét plagizálva leírom kerti kisházunk történetét. Fiaim már régóta nyüstöltek egy játszóházért, ezidáig sikertelenül, mivel a felhozatal a giccses-gagyi műanyag vackokból és a méregdrága, de tényleg szép fa kisházakból áll. A bökkenő az, hogy eddig minden játékukkal kb. egy napig játszottak, így nem szerettem volna vagyonokat költeni egy újabb porosodó helyfogóra, de azért nekem is tetszett a kertben egy helyes kis házikó ötlete. Aztán egyszercsak megláttam a tökéletes darabot az egyik barkácsáruház akciós katalógusában - bevallom, lázasan olvasgatom az ilyen barkácsolós-csináld magad magazinokat - szóval megláttam a tökéletes darabot, ráadásul marha olcsón. Egy napig lehetett kapni mindössze, az információnál a lelkemre kötötték, hogy menjek nyitásra, mert el fogják vinni pár perc alatt. Így is lett. Én voltam a második a sorban, némi közelharc és segítségkérés - rohadt nehéz volt - után már ott toltam a billegő, irdatlan nagy pakkot kifelé. Utánam még kábé százan jöttek hasonló csomaggal. A parkolóban megkértem egy férfiembert, hogy dobja már be a kocsiba, aki lelkesen segített, pedig ő is épp egy házikóért rohant. Utólag is köszönöm!
Hazaérve egy telefon az asztalosnak, aki 20 perc alatt összerakta. Nagyon jól nézett ki, de a színe! Valóságos merénylet a jóízlés ellen... (Ja, azt el is feledem, hogy az eladó még meg is kérdezett: "Kisasszony, ez libazöld! Biztos kéri?!":D )
Szóval elszaladtam gyorsan némi gyermekbarát festékért és míg a kisebbik fiam az igazak álmát aludta, fogtam magam és lefestettem. Ilyen volt a procedúra közben.
Aztán meg ilyen lett. Szerintem egész jól néz ki. És még játszanak is benne!
A végleges helyretétel a festés színhelyéről a gyepre egy szombati reggelen történt, ötkor fújtak ébresztőt a gyerekek és ha már így jártam, gyorsan a teraszt is rendberaktam, szegény növények három hónapja vártak a pillanatra, hogy bekerüljenek a kaspókba. Éljen az insomnia.
