Magamról

Kétfiús anyuka, ex-közgazdász, leendő ügyvéd, hobbilakberendező, hobbilakberendező, hobbilakberendező, aki kezébe vette az irányítást és dacolva mindennel és mindenkivel, egy igazi nagyvilági, de hagyományörző, eklektikus, euro-anglochic lakást fog összerakni a meglehetősen szűk költségvetésből...

2011. február 6., vasárnap

Egy kanapé két élete

Ha a kanapék hisznek a lélekvándorlásban, akkor ez egy jó példa arra, hogy képesek új testben újjászületni. Íme - a nem túl bizalomgerjesztő - kiinduló állapot. (Ez nem a mi lakásunkban készült)
Nem kell hozzá más, csak egy ügyes kárpitos. Hab a tortán: a huzat lemosható (novalife) anyagból van, szóval még paráznunk sem kell a golyóstolltól, zsírkrétától és csokifoltos kezektől.:D A képen használat közben látható, immáron a végső helyén. Kisfiam meg ragaszkodik a személyiségi jogaihoz.:D

2010. november 17., szerda

Elkészült a komód!

Szegény rozzant komódunkat még anyuéktól kunyeráltam el a költözéskor, aztán meg a teraszon és a garázsban várt arra, hogy egy hozzáértő kéz újjávarázsolja.
Megtörtént és szerintem szebb lett mint új korában! Kérdés, hogy hová kerül majd véglegesen, mert a gyerekek imádják rángatni és nyitogatni. Ilyen volt szegény:


aztán meg ilyen lett:



2010. november 14., vasárnap

Ízelítő

Mint azt ahogy az előző posztomban is jeleztem, a 8-10 órás munka, a két gyerek, a háztartás ÉS a blogírás egymást kizáró tényezők.:D
De gyorsan azért teszek fel pár képet - kettőt - a megújult étkezőszékeinkről - kaptak egy jó kis székhuzatot, mert a bőrt már nem szerettem, illetve a vadiúj kukánkról. Az olasz műanyagipar kék remekét hamarosan aukcióra bocsátom, mert már az én szememet is zavarja, nem beszélve arról, hogy a fél étkezőt elfoglalja. Érdekel valakit? :)
folyt köv.



2010. október 18., hétfő

Mennyire lúzerség már?!

Elfelejteni a jelszavunkat és képtelen lenni a belépésre hónapokig... Na persze nem ültem minden áldott nap a gép előtt siránkozva, de akkor is... Családom és barátaim persze gondoskodtak a nyár mozgalmasságáról, sőt, új szerelmem (Nikon d5000 mielőtt még bárki rosszra gondolna:D) is eléggé lefoglal mostanában. Ja, jövő héttől pedig ismét munka-munka-munka 8 órában, ismét távközlés, jogászi szakvizsgám pedig tolódik és tolódik és tolódik. To infinity and beyond - ahogy gyerekeim mondanának, ha angolul néznének a Toy Storyt.

2010. július 5., hétfő

Ez tényleg egy kicsi ház:)

Egyik kedvenc blogom ( http://akicsihaz.blogspot.com/ ) címét plagizálva leírom kerti kisházunk történetét. Fiaim már régóta nyüstöltek egy játszóházért, ezidáig sikertelenül, mivel a felhozatal a giccses-gagyi műanyag vackokból és a méregdrága, de tényleg szép fa kisházakból áll. A bökkenő az, hogy eddig minden játékukkal kb. egy napig játszottak, így nem szerettem volna vagyonokat költeni egy újabb porosodó helyfogóra, de azért nekem is tetszett a kertben egy helyes kis házikó ötlete. Aztán egyszercsak megláttam a tökéletes darabot az egyik barkácsáruház akciós katalógusában - bevallom, lázasan olvasgatom az ilyen barkácsolós-csináld magad magazinokat - szóval megláttam a tökéletes darabot, ráadásul marha olcsón. Egy napig lehetett kapni mindössze, az információnál a lelkemre kötötték, hogy menjek nyitásra, mert el fogják vinni pár perc alatt. Így is lett. Én voltam a második a sorban, némi közelharc és segítségkérés - rohadt nehéz volt - után már ott toltam a billegő, irdatlan nagy pakkot kifelé. Utánam még kábé százan jöttek hasonló csomaggal. A parkolóban megkértem egy férfiembert, hogy dobja már be a kocsiba, aki lelkesen segített, pedig ő is épp egy házikóért rohant. Utólag is köszönöm!
Hazaérve egy telefon az asztalosnak, aki 20 perc alatt összerakta. Nagyon jól nézett ki, de a színe! Valóságos merénylet a jóízlés ellen... (Ja, azt el is feledem, hogy az eladó még meg is kérdezett: "Kisasszony, ez libazöld! Biztos kéri?!":D )
Szóval elszaladtam gyorsan némi gyermekbarát festékért és míg a kisebbik fiam az igazak álmát aludta, fogtam magam és lefestettem. Ilyen volt a procedúra közben.
Aztán meg ilyen lett. Szerintem egész jól néz ki. És még játszanak is benne!
A végleges helyretétel a festés színhelyéről a gyepre egy szombati reggelen történt, ötkor fújtak ébresztőt a gyerekek és ha már így jártam, gyorsan a teraszt is rendberaktam, szegény növények három hónapja vártak a pillanatra, hogy bekerüljenek a kaspókba. Éljen az insomnia.

2010. június 24., csütörtök

Ma született a kicsi fiam

Drága kisebbik kisfiam ma lett két esztendős! Sok boldogságot és minden jót kívánok neki. Két éve ilyenkor korántsem voltam ennyire derűs:D Meg szerintem ő sem.
http://velvet.hu/poronty/2009/03/29/centikre_a_celszalagtol_kitolas_helyett_csaszar/
Ezt hallgattam közben, némileg enyhítette a szenvedést.
http://www.youtube.com/watch?v=Qoyz62lbgOs&feature=PlayList&p=009B556E864A7E95&playnext_from=PL&playnext=1&index=14
De aztán megszületett és azóta is boldogan éldegélünk. Néha még puszikat is kapok tőle. Mondjuk hisztit azért többet.

Vigyázat, addiktív! Barnaság mindenáron

Nyár van, nekem meg fehér bőröm, de valahogy a porcelánszín sehogy sem áll úgy, mint Zsédának vagy Gwyneth Paltrow-nak. A több évtizedes napozás-szolizás eredményeivel inkább nem szeretnék szembenézni a korai negyvenes éveimben - bár a non-invazív lézeres beavatkozások csodákra képesek, én ezek árát inkább költöm majdan egy nyaralásra. Ugyanakkor azért szívesen felveszek egy kivágott ruhát. Szóval marad az önbarnító. Meg a csíkok-foltok, narancssárga ujjak. Egyetlen termék vált be - valamennyire - az Estée Lauder, mivel ez színezett, így nagyjából látod, hogy hol kented be magad, ergo nem leszel foltos. A kezed meg azonnal sikáld le nagyon alaposan, hacsak nem akarod, hogy még napokkal később is furcsán nézzenek rád a zöldségesnél. Nagyon-nagyon hülyén tud kinézni egy narancssárga tenyér, tapasztalatból mondom. Aztán úgy öt éve kezdett beszivárogni a külföldi pletykalapokba - erről a szenvedélyemről mélyen hallgatok - a fake tan néven futó, szórópisztolyos barnítás. Hogy én mennyire irigykedtem! Szépülnek, barnulnak és még a bőrüket sem viszik a vásárra! És egyszercsak itthon is lett egy ilyen barnító csodakabin, szaladtam is kipróbálni. Bár ne tettem volna! Addig nem is tudtam, hogy klausztrofóbiás vagyok, de ott aztán szembesültem azzal, hogy a bezártság, a sötét, az erős hangok ÉS az, hogy nem kapok levegőt - nos, az még nekem is sok. Az eredmény úgyszintén. A hátam ugyan szép barna lett - emlékeztek Rossra a Jóbarátokból?:D -, de ezt elég kevésszer szoktam mutogatni. Az arcomat, karomat, lábamat annál inkább, viszont ezen testrészeim teljesen kaotikusan néztek ki. Felhagytam a próbálkozással.
Aztán ráleltem az igazira! Szórópisztolyos, nincsenek foltok, nincs ronda csíkosodás, nincs UV, csak barna szín! Kicsit macerás ugyan, hogy előtte hidratálni és radírozni, utána meg no víz és no fehér ruha. De az eredmény önmagért beszél. Egyszerűen imádom. Egy hétig végre olyan ruhákat hordhatok, amilyeneket csak akarok. Aztán meg kérek egy új időpontot és kezdődik minden elölről.