Magamról

Kétfiús anyuka, ex-közgazdász, leendő ügyvéd, hobbilakberendező, hobbilakberendező, hobbilakberendező, aki kezébe vette az irányítást és dacolva mindennel és mindenkivel, egy igazi nagyvilági, de hagyományörző, eklektikus, euro-anglochic lakást fog összerakni a meglehetősen szűk költségvetésből...

2010. június 24., csütörtök

Inspiráló fiúszobák





Nézzétek el nekem, de én csak és kizárólag FIÚszobákat nézek a neten, csak és kizárólag fiús enteriőrökben, fiús játékokban, fiús mentalitásban, markolókban, vonatokban, építkezésben, járművekben, hajókban, targoncákban, tűzoltókban gondolkodom. Vajh' miért? :D
Ha lányom lenne - lesz is, remélem;) - szóval, ha lányom lenne, olyan egyszerű lenne az egész: szizálszőnyeg natúr színben, csíkos fal - nem hinném, hogy rózsaszín, de még akár az is belefér, meg egy kis ónémetes-barokkos-lajosos glamúr. NA DE EGY - bocs, KÉT - FIÚNAK??? Legyen Thomas és Verda a falon, legyen városos játszószőnyeg autópályával faltól-falig - brrr - legyen narancssárga fal, sötétkék bordűr és natúr fenyő? Nemnemnem és nem. Nagy a felelősségem gyermekeim későbbi vizuális fejlődése tekintetében, szóval ezen kliséket most törlöm is a fejemből. (Bár másokéból is lehetne...)
Mivel a szülők nagyrésze a gyerekszobákat a saját ízlése szerint rendezi be - statisztika van erről, bocsi - szóval nem tudom megtagadni glamúrimádó önmagamat, de azért kicsit visszafogottan fogok tombolni. Ízelítőként az alábbiak.















Összegzés - a rostán fentmaradt: natúrszőnyeg - a szizál mégsem jó, mert borzasztóan kemény és roppant kellemetlen rajta ülni, állni, feküdni, bármit is csinálni, csíkok az egyik falra, fogalmam sincs, milyen színből, de mondtam már, hogy csíkmániás vagyok, ez lesz a következő posztom, szóval csíkok, a többi fal egyszínű, egy kis romantika, persze férfiasan. Fonott vesszőkosarak. Semmi Disney. Szerintetek?

2010. június 19., szombat

Szerzemény

Ismét új szerzeménnyel bővült a háztartásunk!
Az úgy volt, hogy már régóta szemezek a neten egy-egy szép Singer varrógéppel, pont olyannal, mint amilyen a nagymamámé volt. Aztán egyszercsak felhívott a nagynéném, hogy a családban gazdátlanná vált egy régi varrógép és hogy kellene-e? Már pattantam is az autóba és hazahoztam. Dögnehéz volt, szerencsére unokatesóm jó erőben van - puszi neki a cipekedésért!

A varrógép gyönyörű, kb. 100 éves, de hibátlanul működik és egyelőre a teraszon várja, hogy elhelyezzük a végleges lakhelyére.

A fotót direkt nem szerkesztgettem, zéró mesterséges beállítás, így legalább képet kaptok otthonunk meglehetősen kaotikus külsejéről. De nem lesz ez mindig így;)

2010. június 16., szerda

Megvalósult álom

Végre, végre, végre! Ráleltem a tökéletes süteménybúrára, igaz, ennek is története van, mint minden egyéb tárgynak a lakásunkban.


Egy csendes májusi napon kimentünk az Ecserire a barátnőimmel, csak úgy szimplán nézelődni és hát nem belebotlok egy tökéletes süteménykínálóba?! Ráadásul röhelyesen olcsón. A búra a Butlersből való, kicsit kacifántos utat járt be mire megérkezett hajlékunkba az Örs vezér téri üzletből a MOM Parkbéli üzleten át... Nem ragozom, háromszor mentem érte, aztán negyesszerre sikerült is megkaparintanom.

A só(vagy cukor vagy cukorka vagy lisz?)-tartó pedig a neten sokat emlegett váci régiségboltból származik. Erről még biztosan fogok írni! A gyümölcstányér pedig családi örökség. Tökéletes a kompozíció, nemigaz? ;)


2010. április 17., szombat

Bemutatkozás

Ezzel kellett volna kezdenem, de annyira rákattantam a mérleg-keresésre, hogy erről szimplán elfeledkeztem. Szóval magamról egyelőre annyit, hogy CDO-ban szenvedek (Chronic Design Obsession:), tulajdonképpen már a gyerekkorom óta, mikor is az összes létező Lakáskultúra magazint töviről-hegyire ismertem, imádtam a fehér falat és barnára pácolt bútorokat, ablakokat, fejben pedig állandóan a jövendő minilakásomat terveztem. (Akkoriban volt egy ilyen rovat a Lakáskultúrában, imádtam! Dexion-Salgo polc és sárga-fehér csíkos függöny rulez!) Aztán teltek az évek, bejártam a nagyvilág egy részét, szüleimmel körbeutaztuk Észak-Amerikát egy minibusszal, kár, hogy ebből mindössze a fagyit és a medencés moteleket értékeltem, voltam Taljánhonban cseregyerek, jártam egyetemre a tulipánok-szélmalmok földjén és a fenti kép némileg finomodott, most inkább ilyenek jönnek be:







Azon vagyok, hogy egyszer a mi lakásunk is valami hasonló képet mutasson. Az út hosszú lesz és rögös, de eltökélt vagyok és minden bíztatásnak, sőt, kritikának is örülök.:)

Olasz meló - hol találok ilyen mérleget?


Szerelem volt második látásra, mikor először szembejött velem egy magyar lakberendezési lap hasábjain, még semmit sem éreztem. Hanem azután! Beleszerettem. Persze sehol sem lehet kapni.
Minden megoldás érdekel!

(Méghogy "született"?! "Desperate"! ;) )