Szerzemény

Ismét új szerzeménnyel bővült a háztartásunk!
Az úgy volt, hogy már régóta szemezek a neten egy-egy szép Singer varrógéppel, pont olyannal, mint amilyen a nagymamámé volt. Aztán egyszercsak felhívott a nagynéném, hogy a családban gazdátlanná vált egy régi varrógép és hogy kellene-e? Már pattantam is az autóba és hazahoztam. Dögnehéz volt, szerencsére unokatesóm jó erőben van - puszi neki a cipekedésért!

A varrógép gyönyörű, kb. 100 éves, de hibátlanul működik és egyelőre a teraszon várja, hogy elhelyezzük a végleges lakhelyére.

A fotót direkt nem szerkesztgettem, zéró mesterséges beállítás, így legalább képet kaptok otthonunk meglehetősen kaotikus külsejéről. De nem lesz ez mindig így;)

Megvalósult álom

Végre, végre, végre! Ráleltem a tökéletes süteménybúrára, igaz, ennek is története van, mint minden egyéb tárgynak a lakásunkban.


Egy csendes májusi napon kimentünk az Ecserire a barátnőimmel, csak úgy szimplán nézelődni és hát nem belebotlok egy tökéletes süteménykínálóba?! Ráadásul röhelyesen olcsón. A búra a Butlersből való, kicsit kacifántos utat járt be mire megérkezett hajlékunkba az Örs vezér téri üzletből a MOM Parkbéli üzleten át... Nem ragozom, háromszor mentem érte, aztán negyesszerre sikerült is megkaparintanom.

A só(vagy cukor vagy cukorka vagy lisz?)-tartó pedig a neten sokat emlegett váci régiségboltból származik. Erről még biztosan fogok írni! A gyümölcstányér pedig családi örökség. Tökéletes a kompozíció, nemigaz? ;)